Kaleidoszkóp




Honlap

Linkliste

Vendégkönyv

Kapcsolat

Aktuális

Biológia

Technika

Ismeretek

Tanulmányok

Társadalom

Táplálkozás

Vita-cikkek

Politika

Irodalom

Szatíra

Fordítások

Szórakozás

Képsorozatok





 Biológia


 "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra"

A témák:
1. Mire való a férfiak mellbimbója?
2. Mire jó a csuklás?
3. A szem sem a legjobban sikerült.
4. A légcső tervezése is fusimunkára utal
5. Az evolúció nem tervez (hanem végez!)


1. Mire való a férfiak mellbimbója?

Teremtettünk Istent a mi képünkre és hasonlatosságunkra? Akár így, akár úgy van, abból indul ki a hívő ember, hogy az Istene bölcs, maga a tökéletesség, mindenttudó és mindenható. A cikk témája néhány konkrét példán keresztül az, hogy valami nem stimmel! Vagy az Isten fuserált, vagy nem úgy van, ahogy a teremtést elképzelik az emberek.
Első példa a férfiak mellbimbója, egy teljesen felesleges valami, azt lehetne mondani, hogy tervezési hiba. Feltéve, ha valaki tervezte és teremtette, ráadásul prototípusként.
Más a helyzet, ha az evolúciós fejlődés következményeként tekintjük!
A férfiaknak azért van mellbimbója, mert az minden embernél az embrió-fejlődéseként rakja le az alapokat. Férfiak mellbimbója a fejlődésnek egy maradványa, semmiféle funkciója nincs. A férfiak soha nem tudtak, nem tudnak szoptatni.
Kezdetben az emberi embrió fejlődése mindkét nem esetében azonosan történik. (Azaz még nem választódik külön nemenként.) A csiramirigy (here/petefészek) is kezdetben teljesen azonos. Csak későbben fejlődik ki egy ,,Y“ kromoszóma jelenlétében/hatására herévé. Leánynál, akinél nincs ,,Y“ kromószóma, ezért a csiramirigyből petefészek lesz. Minden további nemet meghatározó jellemző/jelleg a csiramirigy által termelt hormonok hatására jön létre.
Az ember alaptípusa tehát nőnemű, ami a férfiak mellbimbójának létét megmagyarázza. A tejképzés képessége, mindenesetre a női nemihormonokra vezethető vissza, ami a férfiaknál nincsen.

Ha ezt tudták volna azok az írástudók, akik a teremtés szájhagyományát írásba foglalták, akkor nem Ádámot, hanem Évát gyúrta volna földből és lehelt volna lelket bele az Isten és csak azután a szaporodás végett vette volna ki Éva oldalbordáját, hogy abból a bájdorongos Ádámot alkossa.

2. Mire jó a csuklás?

"Emleget valaki!" - mondják tréfásan, amikor valaki csuklik. Elég kellemetlen dolog a csuklás, különösen társaságban. Ha igaz lenne a csuklás és emlegetés közötti kapcsolat, akkor a keresztények Istene több, mint 5 ezer éven keresztül egyfolytában csuklana és megdöntené a Guinness-könyvben számontartott 70 éves csuklási rekordot, amit egy amerikai (Iowa államban) 1922-től haláláig 1991-ig elszenvedett. Körülbelül 430 milliószor csuklott életében.
Míg a mellbimbó csak a férfiak számára teljesen felesleges, hasztalan képződmény, addig a csuklásra egyik nemnek sincs szüksége!
Komolyra fordítva a szót, mi a csuklás, hogyan és miért csuklunk?
A csuklás mozgászavar, akkor lép fel, ha a mellkast a hasüregtől elválasztó izom (rekeszizom), amely a lélegzetvételért felelős, ismételten görcsösen összerándul. Egy-egy rándulás után a garatban a hangszalagok közötti rés (glottisz) gyors, hangos elzáródása egy pillanatra megállítja a tüdőbe áramló levegőt. Ez adja a jellegzetes "hikk" hangot.
Érdekes, hogy a magzat már két hónapos korában csuklik az anyaméhben, mielőtt még bármiféle légzőmozgás megjelenne. A kor előrehaladtával a csuklásra való hajlam egyre csökken, de hébe-hóba még felnőttkorban is jelentkezhet a csuklás.
A "New Scientist" című szakfolyóiratban megjelent cikkben Chistian Straus a párizsi Pitié-Salpetrière-Klinika orvosa szerint a csuklás a kopoltyús lélegzés evolúciós maradványa abból az időből, amikor az első állatok a szárazföldre kerültek. Bizonyos ősi állatfajoknál létezik a csuklás, mint a tüdőshalak, vagy sok kétéltű esetében, melyeknek van kopoltyújuk. Például az ebihalak a kopoltyújukon keresztül vizet spriccelnek, miközben a szájüreget összepréselik (zárják a glottiszt), ezáltal a légcsövet lezárják, hogy oda ne menjen be a víz.
Tehát a csuklás egy ősi reflex-maradvány. Úgylátszik az az agyrész, ami a csuklást kiváltó izomrészt vezérli, évmilliókon keresztül megmaradt és az embernél is ellenőrzi a hangszalagok közötti rést, a glottiszt. Ez az idegsejt-csoport bizonyos esetekben, (pl. alacsony a széndioxid szintje a vérben), ingereket kap.

Forrás: http://www.welt.de/wissenschaft/medizin/article4448407/Schluckauf-ein-Ueberbleibs el-der-Evolution.html


3. A szem sem a legjobban sikerült

A technikában a fényérzékelő szerkezetet fotocellának hívják. Ez egy bizonyos anyagból álló kis felület, amely fény (foton) hatására vezeti az áramot, ezért a fotocella kimenetén lévő vezetékek egy áramkörben a kivánt kapcsolást végrehajtja. A fenti képeken látható néhány fotocella és az is, hogy a kivezetés mindíg az ellenkező oldalon van, mint a fényérzékelő réteg. Egyetlen kezdő mérnöknek sem jutna eszébe, a kivezetéssel árnyékot vetni erre a fényérzékeny felületre.
Az úgynevezett inverz szemeknél, vagyis a gerincesek esetében, az idegsejt-vezetékek és a tápláló vérerek részben eltakarják azt, amit látni kellene. Annak érdekében, hogy a idegvezetékből és vérerekből álló vastag köteg valahol mégis kikerüljön a szemből, a fényérzékeny rétegen egy lyuk van, az úgynevezett "vakfolt", ahol nem látunk. (Tervezési hiba)
Azért nem vesszük észre a hiányt, mert az agyunk a tárolt információk alapján állandóan kitölti a hiányzó részt. Ez a konstrukció veszélyes, mert belül a retina nincs biztonságosan rögzítve és könnyen leválhat, ami látási zavarokhoz, vaksághoz vezethet.(zöldhályog)
A teremtésben hívő naív személy ugyancsak elcsodálkozhatna azon, hogy a "teremtés koronája", az Isten "hasonmása" nem a legkíválóbb érzékszervekkel rendelkezik, hanem még egyes "alantasabb", esetleg "tisztátlan állatok" is jobban vannak felszerelve. Ami pl. a szemet illeti: a sasszem jobb felbontású, a macska szeme fényérzékenyebb és a hosszúkás pupillával élesebb látású, a madaraké az ibolyántúli fényt is érzékeli stb.
Mindez sokkal érthetőbbé válik, ha az egyik legősibb érzékszerv, a fényre érzékeny szem kialakulásának kezdetét - a tudománynak hála - megismerhetjük.
A tintahalaknál a látószerv a bőrsejtekből alakult, ezért a fényérzékeny sejtek kívül vannak, a helyes oldalon. A gerinces állatok őseinél ezzel ellentétben a fényérzékeny sejtek a bőr alatt fejlődtek ki, és emiatt merültek fel a konstrukciós problémák, ami az idegelvezetését illeti.


4. A légcső tervezése is fusimunkára utal!

Másik oktalanság, hogy a tüdőbe vezető légcső a nyelőcsőből ágazik el. Ezért a gerinces állatok állandóan abban a veszélyben vannak, hogy az étel félrenyelés esetén a légcsőbe, illetve a tüdőbe kerül. A fulladás gyakori halál-ok úgy embernél, mint állatnál. Minden százezredik ember fulladás által hal meg.
A "teremtés koronáját" itt is cserben hagyta a teremtője, ha nem volt annyi előrelátása, hogy egyszerűbben és jobban oldja meg a feladatot. Érthetőbb a kialakult helyzet, ha az evolúciós fejlődési folyamatot ismerjük és megértjük.
Ez a konstrukció is abból az időből származik, amikor a gerincesek elődei, mint primitív halak éltek a tengerben. A szájukon keresztül vették fel a vizet, kiszűrték belőle az oxigént és a darabos részeket, mint táplálékot, majd a fej mögötti nyíláson a víz elhagyta a testet. Csak amikor az elődök a szárazföldre mentek, képződött a szaglószervből nyílások, amin keresztül a levegőt belélegezhették. A szájjal való összeköttetés megmaradt. Lágytestű állatoknak ezzel szemben egyenes összeköttetés van a tüdőhöz lélegző lyukon keresztül.

5. Az evolúció nem tervez (hanem végez!)

Az emberiség nagyobbik része természetesen a teremtés meséjében hisz. Ennek egyik oka a vallások tanítása és annak kritikátlan elfogadása, másrészt a tömegek minimális általános műveltsége.
Az evolúció megismerése és megértése bizonyos biológiai tudást, felkészültséget igényel. Az előző 3 fejezet példái arra utalnak, hogy minden egy biológiai fejlődés-történet eredménye és a jelenlegi állapot, nem biztos, hogy végleges.
Az evolúció nem törekszik tökéletességre, hanem megelégszik azzal, ha az élőlény eredményesen továbbadja génjeit a következő generációnak. És takarékos is. Azok a tulajdonságok, amire nincs szükség, visszafejlődnek, elvesznek.
Ennek következményei is lehetnek!
Dél-kelet-ázsiából (gén elemzéssel állapították meg!) kb. 10 millió évvel ezelőtt a most ott élő galambok ősei átrepültek a mai Mauritius szigetre. Mivel ott semmilyen veszély, vagy ellenség nem fenyegette őket, nem volt szükségük repülésre. Évmilliókon keresztül a repülési-szárny-izmokat leépítve, az energia egy masszív test felépítésére irányítódott, ami az utódok számának növekedésével járt. Az eredménye az lett, hogy a kövérkés állat a földön élt és nem ismerte a félelmet. Ennek a paradicsomi állapotnak akkor lett vége, amikor 1638-ban a hollandok letelepedtek a szigeten. Negyvenöt év sem telt bele és ezeket az állatokat - a dodo-kat - mindegyszálig kiirtották. Az utolsót 1681-ben. Ma már csak rajzok vannak róluk.

Vége

Vissza a témához (Biológia)
>