Kaleidoszkóp




Honlap

Linkliste

Vendégkönyv

Kapcsolat

Aktuális

Biológia

Technika

Ismeretek

Tanulmányok

Társadalom

Táplálkozás

Vita-cikkek

Politika

Irodalom

Szatíra

Fordítások

Szórakozás

Képsorozatok





Vita-cikkek

Vita nyelvészekkel

 Előszó

Brain Stormingnak ajánlom a nyelvész fórum cikkeivel kapcsolatos véleményemet, bevallva, hogy állításaimat nem tudom "leletekkel" bizonyítani, és nyelvész sem vagyok.
Csak nagyon röviden térek ki a fórumra, mert egyes állítások és elképzelések, annyira elképesztőek, hogy kopasz fejtetőmön égnek meredtek hiányzó hajszálaim.

Már a topik címe is irritált engem. "Honnan ered az emberi nyelv szerintetek?" Ha nem az anatómiai nyelvről van szó, akkor nincs értelme a kérdésnek, és különösen egyes számban. Van állati nyelv, vagy növényi nyelv? Nincs, mert a nyelv nem más mint az emberi beszéd különböző (közösséghez, nemzetséghez kötött) formája.
" hogy a gesztusnyelv elôbb volt, mint a hangzó nyelv?"
Itt meg a kommunikáció, az információközlés fogalmát keveri (kalman) a nyelv ide nem illő fogalmával. A kommunikáció történhet arc mimikával, végtagok segítségével, összmagatartással, tárgyjelekkel, mint füst, dob, hangszer, hangjelekkel, beszéddel, írással stb. Nyelvet csak beszélni (rögzítve írni) lehet, mutogatni nem (nem nyelvkiöltésről van szó!).

Nem is firtatom továbba forumban "elhangzottakat", hanem elmesélem az én elképzelésemet, hogyan alakult ki a beszéd? A legvégén azonban visszatérek a fórum egyes gondolataira. Lássuk a (barlangi) medvét!

Az "a"-tól az "r"-ig, legalább 1 millió év!

Az a történet, amit most "papírra vetek" óriási időtartamot ölel fel. Egy milliór évet írtam, de lehetett akár három is, vagy csak kilencvennyolcszázezer. Minden mondatom legalább százezer esztendő időmúlását jelenti.

Mindenesetre még csak ott vagyok, hogy az ŐS mindgyakrabban kimerészkedik az erdőből a szavannába, sztyeppére és megváltozik az élete. Egy faj-fejlődési fokozaton túl minden állat tud valamilyen hangot kiadni. Az ŐS is hallatta hangját már az erdőben is, ha riasztani kellett a bandát, hogy föl a fára! A hangjelet mindenki megtanulta ismerte, nem kellett sokat variálni.

Mielőtt az emberi kommmunikálásra térnék, amin elsősorban a beszédet értjük, ki kell térni arra, hogy az állatok is kommunikálnak. Különösen fejlett ez a hordában, csoportban, közösségben élő állatoknál. Szenzációs élmény volt a helikopterről fényképezett vadászata a vadkutyáknak. De ugyanúgy a farkasok, nőstényoroszlánok, sakálok stb. összehangolt és átgondolt szervezkedése, a hajtóvadászat végrehajtásához.

Mint tudjuk a kutyák hallják azokat a nagyon magas hangokat, amit ember már nem képes hallani. Nem lehetséges, hogy a kutyák ilyen magas hangokat is tudnak kibocsátani? Nem lehetséges, hogy az alfa állat a tőle balra lévő alantas állatnak ad egy hangot, amire az tőle bal irányba távozik, a bekerítéshez, míg az alfa jobboldalánál lévő egyed az ellenkező irányba indul? Kísérlettel bizonyított, hogy a méh a kaptár előtt levegőbeni táncával pontosan közli társaival, hogy hol talált egy jó helyet. stb.stb.

Vissza az ősünkhöz!

A magas fűvű szavannában megváltozott a környezet, ágaskodni kellett, hogy lásson valamit, a veszélyt, vagy az ennivalót. Az ott élő állatok egészen mások voltak, mint az erdőlakók. Volt köztük veszélyes ragadozó, de ártalmatlan növényevő is. A család, vagy hordának ügyelnie kellett, hogy kellő időben tudja, mi mozog a bokorban? Legegyszerűbb volt a mély magánhangzók "a","o","u" képzése és ezek változatos összekapcsolásával meg tudták különböztetni a környezetükben előforduló veszélyek forrását, vagy egyszerű dolgokat. Például az ősgermán nyelvben a víz "aa" (fonetikusan á), a föld "au" volt. (Megjegyzésem: az előző kutyám ezt a 3 magánhangzót variálva tökéletesen "beszélte")

Kezdetben csak egyszerű dolgok kommunikálására volt szükség. Például vadászat esetén az irány megadása. Természetesen kézzel és hadonászva, de a figyelem felkeltésére szükséges volt a hang is. Tegyük fel kiabált, hogy "oa", amire ma azt mondjuk, hogy oda. Idővel (párhuzamosan a gégefő alakulásával) lehetővé vált magasabb magánhangzók és egymásután a mássalhangzók képzése, kiejtése. Az első mássalhangzó az "m" lehetett, mert nem kell hozzá nyelv és ajak mozgatás.

Az utolsó valószínűleg az "r" volt (még manapság is vannak, akik nem tudják kimondani).
Gyorsan megjegyzem, hogy az eddig lefutott több százezer év alatt szaporodott a népség és a megélhetés miatt szét kellett széledni a csoportoknak. A szaporodás következtében mind messzebb és messzebb vándoroltak, elszigetelődtek egymástól.
A mássalhangzók "szaporodásával", a variációk lehetősége megnőtt és környezet és a mindennapi élet egyszerű, hanggal történő megjelölése lehetővé vált.

Először természetesen ragozás és időbeliség nélkül. Két ember nem tudott egy harmadikról beszélni, amíg nem tudták megkülönböztetni maguktól név, vagy a még nem kialakult rokoni kapcsolatok megjelölése nélkül. Nem tudták mondani, hogy "esett az eső", hanem amikor esett, akkor arra volt egy szó.

Összefoglalva a sorrend:

a/_ az egyszerű, "kézzelfogható" jelenségek hanggal kísért jelzése.
b/_ rövid egytagú, mássalhangzóval kiegészített hangmegnyilvánulások a legegyszerűbb és általános ténykedésre pl. alvás, evés, ivás,stb.
c/_ elvontabb kifejezések pl. a rokonsági megnevezések
d/_ a jelen, mult, később a jövő megkülönböztetése (körülbelül ebben az időszakban keletkezhetett a vallás elméleti gyökere).

Az egymással itt-ott kapcsolatot tartó közösségekben az információ-csere következtében a kifejezések közössé lettek. Távoli és elszigetelt hordákban a kialakult kifejezések más formában alakultak ki (és ha találkoztak volna nem értették volna meg egymást).

Így alakultak ki a nyelvek! Minél korábbi fejlődési szakaszban szigetelődtek egymástól a közösségek, annál nagyobb a nyelvbéli különbség. Ha ez a folyamat már a hangok teljes kifejlődése után következett be, akkor egy-egy nyelvcsalád kialakulása történt.

("Honnan ered az emberi nyelv szerintetek?"_______Innen erednek a(z emberi) nyelvek szerintem!)

Megjegyzéseim a fórumhoz:

A fenti "monológomból" kivehető, hogy a bábeli mesét teljesen értelmetlenségnek tartom.  
Ugyan ebbe a kategóriába tartozik:"a nyelvnek éppen a beszéd a lecserélhetőbb része," (Tebe)*-/lásd előszó/  "..különösen, h túl sok elmebeteg érzi úgy, h megnyilvánulhat nyelvészeti kérdésekben." (erik.svoboda) Én nem éreztem úgy, hogy ez nyelvészeti kérdés, de ha az, akkor kérésre tettem a "megnyilvánulásomat".
"......dalocskák is lehettek az elsô nyelvi megnyilvánulások, mondjuk a szerelemrôl..." (kalman)
Na ne! Az ŐSök szaporodtak előzőleg is, amikor még nem tudtak beszélni. Mulatságos elképzelni, hogy egy kanos férfi egy fiatal nőstény megpillantásakor és vesszeje megkeményedésekor nem arra gondolt, hogyan tudna még mélyebben belenyomulni, hanem sohanem hallott hangokat és szavakat présel ki magából, hogy megnyerje a partnernő tetszését.

Brain Storming: "...akkor nem elvetendő az a felvetés sem, hogy a gyermeki agy fejlődésével párhuzamos beszédfejlődés mintául szolgálhat a korai Homo-nemzettség értelmi fejlődésével párhuzamos beszédfejlődésének"
Bár nem vagyok 100%-ig biztos a dologban, de abból a feltételezésből indulok ki, hogy az egészséges újszülött világrajöttekor az összes szervei funkcióképesen kifejlődtek és működnek. A hangképző szervekre is gondolok. Ahol még óriási változások fognak bekövetkezni, az természetesen az agyban történik, ahol a teljesszámban meglévő neuronok az idő folyamán mind komplikáltabb hálózattá kapcsolódnak össze és különböző funkciók vezérlésére csoportosulnak. Valamint a gyors jeltovábbítás érdekében az axonok zsírhüvellyel gazdagodnak.

Ha jól vagyok tájékozódva, akkor a csecsemő fejlődése során, először a kézmozgás durva koordinálást tanulja, azután felül, kúszik, majd feláll, később menni tanul, majd beszélni. Csábító a gondolat, hogy mindez az evolúciós folyamat hasonló leképzése, mint az embrió a fejlődése folyamán tesz.

Ellenvetéseim a következők:

A kezdet kezdetén minimális kapcsolat van néhány(!) idegsejt között, ami biztosítja, hogy minden egyes bemenet (input), vagyis az összes idegvégződés (receptor) egy motorikus kimenettel (output) közvetlenül összeköttetésben van. Ha ez nem állna fenn, az egyed életképtelen lenne. A későbbiek folyamán, a tanulás (sikeres, vagy sikertelen kísérletek, kudarcok után) következtében kialakul és mind komplikáltá váló ideghálózattal lehetővé válik a végtagok koordinált és rendeltetésszerű mozgása, mozgatása. Egy bizonyos begyakorlási idő után a végtagok önállóan (automatikusan, félautomatikusan) mozognak, működnek.

Megfigyelhető összefüggések és különbségek állapíthatóak meg a növényevő- és a ragadozó-emlősállatok végtagjai felépítésének és mozgási sémájának, valamint az idegrendszeri kapcsolatok kialakulásának összhasonlításakor.

Az evolúció során kialakult az, hogy a növényevők születésük után pár perc múlva már megtanulják a lábraállást és csakhamar a futást is, mert a ragadozók miatt a legelső a menekülés, amire szüksége van pl. egy antilopnak, gazellának, impalának stb.

A növényevők lábai szerkezetileg (pata) és mozgásilag sokkal egyszerűbb, mint a ragadozóké, ezért a vezérlésük megtanulása az agy részére elsőrendű, gyors és egyszerűbb. A ragadozó emlősök végtagjainak vezérlése sokkal több neuront "foglalkoztat", a sokkal több funkció megtanulásához, sokkal több kisérlet és idő szükséges. E mellett nincs kényszer menekülésre, mert az anya megtudja védeni az újszülöttet. Ezért a ragadozó emlősök és az ember újszülötteinek több hét, vagy hónap áll rendelkezésre végtagjainak koordinált használásának megtanulására.

A fenti eszmefuttatással csak azt a gondolatomat akartam bevezetni az emberrel kapcsolatban, hogy az első év az életében ugyanolyan (programozott) tanulási folyamat, mint az állatoknál.

Ha most tovább "lépünk" a beszédtanulás irányába, megint vissza kell térnem az állatokhoz. Mind az embernél, mind az állatoknál a neuronok egy csoportja az u.n. tükörneuronok teszik alkalmassá a "tulajdonost", hogy látottak alapján utánozzon, vagyis utánzással tanuljon. Ez az élethez feltétlenül szükséges tulajdonság, képesség.

Jóllehet az "O","A" és az "M" hangok képzése olyan egyszerű, hogy szinte magától jön, de a többi magán- és mással-hangzók megtanulása az utánzás-képesség megjelenésével utánzással történik. A beszéd, vagyis a hangok tanulási sorrendje nem valamilyen belső program szerint történik, hanem a csecsemővel foglalkozók "kénye-kedve" szerint. Ha kezdettől fogva, állandóan azt a szót hallja a csecsemő: "göröngyös gyönyörűm", akkor valószínűleg az itt előforduló hangokat előbb tanulja meg, mint másokat.

Lehetségesnek tartom, hogy egyes biológus felfogás szerint a fogamzástól a szülésen keresztül a nemiérettség eléréséig az evolúciós folyamat "újrajátszása" megy végbe az embernél. De képzelhető-e, hogy az egysejtű élőlénytől az ősmajom megjelenéséig eltelt idő kisebb lenne, mint az ősmajomból az ember kifejlődésének ideje. Mert ugye akkor kilenc hónap alatt "játszódna le" az első időszak és min. 24 hónap lenne szükség a második időszak másolására.

Ezért szerény véleményem szerint a születés utáni időszak nem más, mint az életképességhez szükséges tudnivalók megtanulásának lehetősége.

Brain Storming: "- ha felnőtt idegennyelvtanulás hasonítható a gyermekkori nyelvelsajátításhoz ... (ezek talán mind merész feltevéseknek tűnnek, de nem zárhatók ki) "

Valóban nagyon merész feltevés, és bevezetésként egy kísérlettel és annak eredményével kezdem. Száz felnőtt, száz 5 éves gyermek és száz darab kutyát,vagy macskát ábrázoló kép valamint számítógépek segítségével a következő kísérlet zajlott le:

A képernyőn macska- és kutya-képek jelentek meg bizonyos ideig és billenytű lenyomásával el kellett dönteni, hogy kutyát, vagy macskát ábrázol-e a kép. Ezután a képernyőn két kép jelent meg. Az egyik oldalon az előzőleg már mutatott állatkép, mellette ugyanannak a képnek egy kissé megváltoztatott másolata. A delikvenseknek arra kellett tippelni, melyik képet látták előzőleg és melyiket nem, a nagyon hasonló kutya, vagy nagyon hasonló macska képek közül.

Az 50%-os becsülési átlagon túl a 100 felnőtt csak +0, 03 %-t (0,53) teljesített, míg a 100 fő 5 éves gyermek 0,2%-ot (0,70) ért el. Néhány hét múlva ugyanazon képekkel és ugyanazokkal a gyermekekkel megismételték a kísérletet és az eredmény alig volt jobb, mint a felnőtteké.

A kísérlet tanulságairól később. Milyen különbség van a a tanulásban az életkortól függően? Ha megfigyeljük és számbavesszük, hogy egy kisgyerek rövid idő alatt mennyi-mindent megtanul: kezét-lábát használni, menni, beszélni, magatartást, nyelvi és egyéb szabályokat, magatartást, szokásokat,- hihetetlen, hogy egy gyermeki agy mennyit teljesít néhány év alatt. Kisgyermekeknek gyorsan kell tanulni, mert még semmit sem tudnak, minden új. Mindent előlről kell kezdeni, a szinapszisokon keresztül "bevésni", felnőttek ezzel szemben ott folytathatják, amit már tudnak.

Felnőtteknek a tanulás vesződséges, lassú. Van valami abban, hogy amit a Jancsi nem tanul meg, azt a János nem tudja.Van azonban előnye is, hogy felnőttként hozzákapcsolható az új információ, amit már előzőleg megtanult, amit már tud. A gyakorlatban a különbség úgy nyilvánul meg, hogy a felnőttnek elég egy rövid "felületes" pillantás valamire, és az előző tapasztalatok alapján "kategorizálhatja" a tárgyat. A kisgyermeknek "rácsodálkozik" minden újra, ismeretlenre a legapróbb részletekig "bevési" az emlékezetébe.

Ebből ered a fenti kísérlet eredménye, amit a későbbi ismétlés is igazolt. Vagyis a már szerzett tapasztalatok a gyermekeket is "felületessé" tette. A felületességet nem negatívan értem, hanem a részletek elhagyását, elnagyolást értem alatta.

Fontos példa a nyelvtanulás

Hasonlóan, mint a fennt leírtakban a kis gyermek, amint a szivacs szívja be a vizet, úgy tanulja meg a hangok, szavak használatát, a szavak mondattá fűzését és iskolás korára agyában a nyelvtani szabályok is beidegződtek anélkül, hogy valaki arra megtanította volna. Ha abban a szerencsés helyzetben van, hogy a családban 2 nyelven beszélnek, akkor mind a kettőt egyformán megtanulja a lehető rövid idő alatt.

Ha egy felnőtt tanul először idegen nyelvet, komplikálja, nehezíti a tanulást, ha az idegen nyelv struktúrája eltér az anyanyelvétől. Például a magyarban nincsenek a főneveknek nemei, a névelők nem függenek mástól, csak a főnév kezdőhangjától, nincsenek ragozva, prepozició helyett postpozíciót ismerünk stb.

A gyermekkorban jól és maradandóan "bevésődött" nyelvtani szabályokat az agynak minden esetben "le kell fordítani", jusztírozni az új nyelv "előírásai" szerint. Ez energia ráfordítást, gyakorlást, az agyi hálózat e részének stabil rögzítését igényli. Persze ez nem csak a szabályokra, hanem a szavakra kifejezésekre, jellegzetességekre is vonatkozik.

Más a helyzet azzal a felnőttel, aki gyermekkorában 2-3 nyelvet megtanult. A 3-4. nyelvet később sokkal könnyebben tanulja meg, mert már sok nyelvi struktúra van kiépülve az agyában és az újakkal csak kiegészíti. Ebben az esetben a felnőtt nyelvtanulása felveszi a versenyt a gyermek gyorsaságával.

Végkövetkeztetés: a felnőtt idegennyelvtanulás nem hasonítható a gyermekkori nyelvelsajátításhoz! Mert ahhoz - hasonlóan a számítógép keménylemezének újraformálázásához, amikor is minden információ letöröltetik - az agy hálózatát "nullára" kellene állítani, azaz a hálózatot szétrombolni, ami szerencsére (még!) nem lehetséges, de nem is lenne célszerű és emberséges.

Vége

Vissza a témához (Vita-cikkek)